Finomfőzelék

Nem tudom, kinek, mi a tapasztalata, de én azt észlelem, hogy mintha a főzelékfélék kezdenének kimenni divatból. Legalábbis az én környezetemben egyre kevesebben főzik, vendéglőkben egyáltalán nincs étlapon, akik főzik is ritkán teszik asztalra, mert nehéz ételnek tartják a sűrítéshez használt liszt miatt. Nos, az utóbbi hetekben kicsit szétnéztem a halpiacon, akarom mondani a "főzelékpiacon", s azt láttam, hogy ki lehet hagyni mindenféle lisztes "habarcsot" főzelékből, s úgy is jó lesz. Pontosabban erről tudtam eddig is, de soha nem próbáltam ki. Mostanig! Az utóbbi hetekben viszont egész sorozat főzeléket készítettem úgy, hogy sem rántást, sem habarást - vagy ahogy mifelénk mondják: eresztéket - nem tettem bele. Egyszerűen a párolt zöldség egyrészét pürésítettem és azzal sűrítettem a főzeléket. Nos, ilyen lett például a jó, öreg finomfőzelék lisztes sürítmény nélkül.

Csirkés minihamburgerek

Mivel pünkösd miatt még ma is munkaszüneti nap van a legtöbb helyen, ha nem lesz eső, érdemes kimenni a szabadba. Természetesen, ilyenkor mindig feltevődik a kérdés, mit tegyünk a tarisznyába, amit csak épp elő kell venni a kellő pillanatban, és megenni? Erre a legkézenfekvőbb válasz: szendvicset. De ha már szendvics, akkor legyen finom, és olyan, amit két-három falatban el lehet tünteni - legalábbis szerintem. Most szezámmagos csirke került bele egy kis salátával és paradicsommal.

Csirkeaprólék-pörkölt

A minap az egyik kedves régi olvasóm a csirkepaprikás receptemnél kifogásolta: milyen paprikást főztem, ha nincs is benne paprika? Nos, úgy tűnik, kedves ismerőseömet megtévesztette a paprikásom sápadt színe, mi ugyanis itt, Erdélyben azzal a paprikamennyiséggel, amit az anyaországban egy paprikásba beletesznek, főzünk legalább egy hétig. Ennek is megvan a maga logikus magyarázata, ugyanis Erdélybe a paprika úgy is mint növény és úgy is, mint fűszer legalább kétszáz évvel később került be, mint Magyarországra. Emiatt hosszú ideig meglehetősen drága volt, így a különféle ételekbe csak késhegynyi paprikát tettek inkább a színe, mint az íze miatt. Ettől lett sápadtabb az én paprikásom is, hiszen hiába lehet most már hozzáférhető áron vásárolni a paprikát, a régi szokások megmaradtak, és volt ugyan paprika benne, de akkora mennyiségben, hogy a paprikást pirosra fesse.

Zsengekaralábé-leves bulgurral

Az az igazság, hogy nagyon szeretem a karalábét bármilyen formában. Sokszor készítek karalábélevest is, de már kissé meguntam a hagyományos karalábélevesemet - amit még édesanyámtól tanultam - gondoltam viszek bele egy kis csavart. Így hát az eddigiektől eltérően, a zsenge levelekből is beleaprítottam néhányat, de még levélnyélből tettem bele. Nem bántam meg, mert a leves fantasztikus lett, ilyet még fogok készíteni.

Töltike árpagyönggyel

A töltike, akárcsak "nagy testvére" a töltött káposzta, azon ételeink közé tartozik, amit nagy előszeretettel főzünk nagyobb mennyiségben olyan alkalmakra, amikor vendégeket várunk, de pontosan nem tudjuk, hányan is érkeznek. Nyilván, ahogy minden családnak megvan a saját töltött káposzta receptje, úgy megvan a tuti töltike receptje is. Nekem is megvan, noha az utóbbi években töltikét is épp annyifélét készítettem, mint töltött káposztát. A képen látható töltike attól különleges, hogy lósóskába vagy lóromba töltöttem, a töltelékjébe pedig árpagyöngyöt tettem rizs helyett és tálaláskor nem kenyeret, hanem puliszkát adtam mellé.

Kapormártás

Nagyanyámnak volt szokása, hogy a levesben főtt húsok mellé pillanatok alatt bármiből egy jó mártást főzött. Igazából gyermekkoromban semmilyen mártás nem tartozott a kedvenceim közé, nagyanyám viszont nem adta fel, továbbra is rendületlenül főzte a mártásokat, és végül ő győzött: megszerettem a mártásokat. Igaz, ezt az örömöt ő már nem élte meg, de biztos vagyok benne, hogy valahonnan a mennyországból most elégedetten szemléli mártáskészítő igyekezetemet. Mert igen, most már a párolt, illetve főtt húsok mellé én is nagy előszeretettel "katyfolom" a mártásokat. Most épp kaporból készült, de lesz még más is - ígérem. 

Hajdinaköret

Ez lényegében ugyanaz a csirkepaprikás, amit korábban már beblogoltam, és azért került terítékre megint, mert ez alkalommal hajdinakását adtam mellé köretként. Igazából még soha nem készítettem hajdinát, részben azért, mert mifelénk még a bióboltokban sem lehetett régebb vásárolni, másrészt mert miután már volt, eléggé borsos áron kínálták. Így inkább odáztam a kipróbálását. Most viszont úgy döntöttem, tovább nem halogatom, annál is inkább, mert igen jó dolgokat olvastam róla. Gondoltam, leghamarabb a legegyszerűbb köretet készítem el, vagyis megpárolom úgy, ahogy a rizset is szoktam. Igen kellemes ízű, finom köret lett belőle, ami a maga egyszerűségében nagyon jól passzolt a csirkepaprikáshoz. 

Nyúlhúsleves grízgaluskával

Ez a pompás leves évekkel ezelőtt készült még azokban az időkben, amikor nem volt tiltólistán a mi családunkban a nyúlhús. Na, nem kell semmi rosszra gondolni, csak közben a családunk tagja lett Zalán-nyuszi, a lányom támasza az egyetemi évek alatt Kolozsváron, és mivel rövid idő alatt a szívünkbe lopta magát, inkább lemondtunk a nyúlhúsról. Mert ugyebár jóérzésű ember nem eszi meg a barátait... Na, nem kell túlspilázni, annyiról van szó, hogy mi épp úgy nem eszünk nyúlhúst, mint kutya vagy macskahúst. De attól még ez a leves nagyon finom volt akkoriban, és akinek nincsenek ilyen fenntartásai a nyúlhússal kapcsolatosan, nyugodtan megfőzheti.

Tokány lórommal

A lórom vagy lósóska egy igen hasznos leveleszöldség, amit igencsak sokféleképpen elkészíthetünk. Főzhetünk belőle levest, beleapríthatjuk a friss salátába, töltikét készíthetünk belőle, de akár tokányba is beletehetjük. Megvallom őszintén, mivel nem igazán ismertem ezt a növényt, nem tudtam, hogyan kell használni, ezért meglátogattam néhány román nyelvű blogot, mert román barátaimnál, ismerőseimnél ettem nagyon finom olyan ételeket, amik ezzel a növénnyel készülnek. Nos, ezen a blogon találtam egy olyan receptet, ami megtetszett, el is készítettem az ételt és nagyon ízlett. Fogok még ilyet készíteni. 

Vöröslaboda-csorba

Korábban írtam már arról is, hogy feszegetem a saját határaimat, legalábbis olyan értelemben, hogy néhány olyan növényt is igyekszem becsempészni a konyhámba, amit korábban nem. Van, amit azért nem, mert nem ismertem, de olyan is akad, amit ismertem ugyan, de meg nem fordult volna a fejemben, hogy ételt készítsek belőle. A vöröslabodáról tudtam ugyan, de sosem készítettem ételt belőle egészen addig, míg Judy barátnőm egyszer rá nem beszélt, mondván: az anyósa készített régebb igen jó csorbát belőle és érdemes kipróbálni. A csíkszeredai piacon akadtam rá a vöröslabodára a környékünkön és rögtön vettem is belőle jó nagy csokorral, majd hazaérve csorbát főztem belőle úgy, ahogy Judy magyarázta.

Epres joghurtfagyi

Említettem már, hogy az utóbbi időkben teszteltem a Gyulafehérvári Caritas Vidékfejlesztés programjának a joghurtját. Nos, Portik-Hegyi Loránd sajtmester joghurtja kiváló fagylaltkészíteshez is, és mivel épp eperszezon van, ezért epres joghurtfagyi készült belőle.

Snidlinges körözött

Korábbi bejegyzésemben részletesen írtam a körözöttekről, itt most nem is nyújtanám hosszúlére a bevezetőt, lényeg, hogy több fajta körözött létezik. Ez is egy lehetséges változat, amibe snidlinget tettem meg egy kis petrezselyemzöldet - ettől lett finom. 

Töltött karalábé bulgurral

Töltött karalábét akartam, méghozzá másmilyent, mint amilyent mi szoktunk - keresgélni kezdtem az interneten és így jutottam el Fördős Zé blogjáig, a Street Kitchenig. Gondoltam, na most kipróbálom, mire képes a sztárblogger, és arra jöttem rá, nem véletlenül került be a főzőshow zsűrijébe. Ez az étel bitangul finom, habár kicsit eltértem az eredeti recepttől, abban ugyanis szárzellerrel készült ez az étel, nekem pedig nem volt, így zellergumót tettem bele. Azzal is bitangul finom volt.

Eperkrémleves habgaluskával

Ha egy igazi jó desszertlevest akartok enni, akkor okvetlenül próbáljátok ki ezt az eperkrémlevest. Igazából, amolyan hirtelen felindulásból készítettem, mert kívántam valami levest, csak épp időm és kedvem nem volt a zöldségpucoláshoz - van ez így jobb családoknál is -, de volt néhány szem eprem. Így hát leves lett belőle, és nem is akármilyen.

Csirkepaprikás

Egy jó békebeli csirkepaprikásnál nincs jobb a világon! Igaz, hajdanán az úgy készült, hogy előbb a baromfiudvarban szemelték ki a paprikáshoz méltó áldozatot, amit levágtak, takarékosan megpucoltak, feldaraboltak, majd úgy került a lábosba a bőséges dinsztelt hagymára. Hozzá puliszka dukált, s aki egy ilyen tányérral elfogyasztott, az hallgathatott estig. Mostanság, aki nem falun lakik és nem tart majorságot, más lehetősége nincs, mint a bolti tápos csirkéből készíteni, s bár az íze soha nem lesz olyan, mint az egykorinak, attól még finom, ha tisztességesen elkészítjük.

Epres joghurttorta

Előző bejegyzésemben említettem, hogy tesztelem a Gyulafehérvári Caritas Vidékfejlesztés programjának a joghurtját. Nos, gondoltam, készítek egy kis tortát is belőle - hát ilyen lett. Megvallom őszintén ritkán készítek édességet, mert a családom nem édességpárti - nem tudom, ki szoktatta így őket - ezért a tortakarimából kivevést még gyakorolni kell, de a torta attól még nagyon finom volt. Ja, és Portik-Hegyi Loránd sajtmester joghurtja kiváló!

Grillezett csirkecomb édesburgonya-chipsszel és tzatzikivel

Noha panellakásban lakom és emiatt meglehetősen nyűgös a grillezés, attól még nagyon szeretek grillezni. Igaz, ritkán adatik meg, hogy szabadtűzön, igazi grillrácson készítsek ételeket, de megteszi a grillserpenyő is, igaz utána ki kell szellőztetni alaposan a lakást. Az ízélmény viszon mindent felülmúl, így hát ha épp olyan kedve szottyan, hát grillezek. Mivel ma május elseje, s mint olyan, egyben a grillszezon kezdete is, gondoltam ezt a pompás ételt ajánlom mára nektek. Az édesburgonya-chips helyett készíthettek mellé sült hasábburgonyát, vagy bármilyen grillezett zöldséget. A tzatziki helyett is jöhet valamilyen más saláta, nálam is csak azért volt ez, mert épp teszteltem a Gyulafehérvári Caritas Vidékfejlesztés programja által, nevezetesen Portik-Hegyi Loránd sajtmester által készített joghurtot. Jelentem, nagyon finom a joghurt, majdnem olyan sűrű mint a görögjoghurt! A sajtmester szerint minden bizonnyal csak azért majdnem, mert a görögjoghurtban tartósítószer meg ki tudja mi van, hogy olyan legyen, ebben pedig nincs semmi adalék, és tartósítószer nélkül is garantáltan eláll három hétig.