2016. január 29., péntek

Sárgaborsó-főzelék pirított hagymával, ahogy édesanyám szokta

Nem tudom, valaha jártatok-e már úgy, hogy kerestetek egy gyerekkori ízt, és sehogy sem jött be, sehogy sem állt össze a kép? Így jártam én a sárgaborsó-főzelékkel. Hajdanán édesanyám isteni finoman készítette, jobban szerettem, mint a babfőzeléket, főleg csak úgy egyszerűen egy kis hagymát rápirítva szalonnapörccel és káposztacikával. Na, ebből olyanokat ettünk az öcsémmel, hogy a hasunk félreállt tőle. Volt, amikor füstölt oldalast párolt mellé, azzal is finom volt, de nekem az igazi mindig csak pirított hagymával volt. Aztán úgy alakult, hogy évekig nem főztem sárgaborsó-főzeléket, mert az inséges 1980-as években nem lehetett kapni sehol sárgaborsót;valamikor az 1990-es években jelent meg újra az üzletek polcain. Nosza, amint megláttam, rögtön vettem egy tasakkal és el is készítettem, egyetlen gond az volt, hogy nem lett olyan, mint amilyenre emlékeztem gyermekkoromból. Amúgy a családból mindenki másnak ízlett, kivéve engem. Így hát megint letettem arról, hogy sárgaborsó-főzeléket főzzek egészen addig, míg egyszer megint belebotlottam az egyik zöldségesnél. Megint vettem egy tasakkal, ám ekkor már eldöntöttem, megkérdem édesanyámat: hogy szoktuk mi készíteni a sárgaborsó-főzeléket? Elmondta részletesen, minden stimmelt a fűszerezést leszámítva, ő ugyanis kaporszárat tett a főzelékbe és nem babérlevelet, ahogyan én készítettem. Természetesen, elkészítettem, és kaporszárral végre pontosan olyan lett, amilyenre emlékeztem gyermekkoromból.

2016. január 26., kedd

Tárkonyos krumplisaláta

Kicsit retrós, kicsit az 1980-as éveket idéző, de változatlanul finom és jó ez a saláta. Főleg olyankor szoktam készíteni, ha a vasárnapi húslevesből maradt marhahússal nem tudok, mit kezdeni.

2016. január 24., vasárnap

Grillezett szűzérme sült édesburgonyával és grillezett ananászkarikával

Ha már a teszteléseknél tartunk, akkor íme egy újabb zöldségféle, amit nemrég próbáltam ki, ez pedig az édesburgonya vagy batáta. Ezt most egyszerűen köretnek készítettem csak egyszerűen kockára vágva, sózva, borsozva, egy kis olívával meglocsolva, akár a rendes burgonyát - ilyen köretet ugyanis még készítettem csak nem batátából. Emiatt a hús fűszerezését sem túloztam el, csak egy kis sót és borsot kapott grillezés előtt, hogy érvényesülhessen az édesburgonya íze. De alább leírom részletesen. Amit még elöljáróban elmondanék, hogy a köret nagyon ízlett, lesz még ilyen nálunk.

2016. január 23., szombat

Csicsókakrémleves kolbásszal - Még egy esély a csicsókának!

Megvallom őszintén, a csicsókáról sokat olvastam még azelőtt, hogy egyáltalán kézbe vehettem volna. Már tudtam róla, hogy nem igényes növény, hogy ahol szereti a helyét, ott nagyon elszaporodik, hogy megterem nálunk is, hogy sok kertben pompázik, de az emberek nem ismerik, nem fogyasztják. Pedig nagyon egészséges, jótékony hatású a szervezetre magas rosttartalma és alacsony keményítőtartalma miatt, még a magas vérnyomásra és a májpanaszokra is jó hatással van. Azt is tudtam, hogy hajdanán biza ismerték az emberek, sőt, fogyasztották sülve, főve, de legfőképp nyersen főleg a szegény sorsban élők, olyannyira, hogy népszerűsége miatt a szegények pityókájának nevezték. Mivel ennyi mindent tudtam már róla, eldöntöttem, biza szerzek én is valahonnan, s megkóstolom.

2016. január 22., péntek

Babgulyás

Van jobb étel a babgulyásnál ilyenkor farsangban?! Szerintem nincs. Már hogy is lenne, hiszen ebben minden benne van, aminek egy jó ételben benne kell lennie: hús, bab, tésztaféle. Ráadásul minden megfő egy fazékban, nem kell vacakolni a levessel meg a másodikkal, mert mindkettő egyben van. Ehhez valóban semmi más nem kell kísérőnek, mint a fánk vagy a csöröge.

2016. január 21., csütörtök

Nyúltokány

Az a helyzet, hogy ezt az ételt nagyon régen főztem. Méghozzá akkor, amikor még nem volt nálunk tiltólistán a nyúlhús fogyasztása. Ugyanis egy ideje tiltólistán van, ennek az oka pedig 
Zalán-nyuszi, a lányom "családi háttere" Kolozsváron. Történt ugyanis, hogy amikor a lányom bejutott az egyetemre a barátnője egy nyuszit ajándékozott neki, hogy "legyen valakije" az idegen nagyvárosban. Nyílván, vakációkra, ünnepekre Zalán mindig hazajött a lányommal, és hát összebarátkoztunk - talán, kicsit jobban is a kelleténél. De a kedvességét, barátságosságát mi sem jelzi jobban, mint a fenti fotó, ahol épp nyuszi-puszival köszönti az egy hete nem látott gazdáját. A lányom ugyanis a találkozás előtt egy hétig Kolozsváron volt albérletet keresni, Zalán pedig azalatt velem volt, Hozzám is kedves volt, puszilgatta a kezem, de amikor a Gazdi hazajött, az egészen más volt. Nos, emiatt került tiltólistára nálunk a nyúlhús, mert mi nem esszük meg azon állatok húsát, "akikkel" barátok vagyunk. De, aki nincs ilyen közeli barátságban a nyulakkal, az nyugodtan elkészítheti az alábbi tokányt, mert nagyon finom.

2016. január 20., szerda

Sült pityóka változatok


Tegnap vacsorára sült pityókát készítettem, mivel télen ez az egyik kedvenc vacsorám. Nem spiláztam túl a dolgokat, félbe vágtam, megszórtam sóval és egy kis köménymaggal és megsütöttem. Finom házi vajjal, olajos kibédi hagymával és káposztalével fogyasztottam. Közben eszembe jutott, hogy régebbecske írtam egy kis szösszenetet is erről, illetve készítettem piacosabb fotókat a sült pityókáról. Alább bemásolom. 

2016. január 19., kedd

Aszalt szilvás bableves

Nohát, a ragyogóját, lassan pályázhatok a Legnépszerűbb levesek blogja kitüntető címre, annyian megnézték tegnap keresztanyám tárkonyos pityókagombóclevesének a receptjét. Az igazság az, hogy valóban szeretem a leveseket, és hacsak tehetem, gyakran főzöm is. Ennek örömére újabb levest hoztam, hátha ez is elnyeri a tetszéseteket. Nincs benne semmi faxni, csupán egy kis aszalt szilvával cifráztam meg a sima, zöldséges szárazbablevest, semmi különösebb célzattal, csak mert épp volt aszalt szilvám, s hogy "változzon". A minap mondta nekem egy idős nénike, akivel a régi ételekről folytattam magvas eszmecserét, hogy régebb nem "ókumuláltak" annyit a főzés körül, mint manapság, abból főztek, ami volt és azzal "cifrázták", ami kezük ügyébe került. Magyarán, a néni úgy gondolja, hogy az aszalt szilvás bableves, kb. úgy készülhetett először, hogy valamelyik háziasszonynak volt egy levesre való szárazbabja, ami a belefőzött füstölt csonttal sem lett volna elég a családjának, emiatt felszaporította egy maréknyi aszalt szilvával, mert abból éppen sok volt. A néni szerint ezt aztán később "felkapták" és "cifrázták" csülökkel, meg a bab milyenségére vonatkozó "utasításokkal", de hajdanán mindez sokkal egyszerűbben és főleg ésszerűbben működött.

2016. január 18., hétfő

Tárkonyos krumpligombócleves, ahogy "mű szoktuk"

Az egész azzal kezdődött, hogy Gizi közzétette az Erdélyi Ízőrzők facebook-csoportban a magyaros gombóclevesének a receptjét, ami nekem igencsak megtetszett. Elhatároztam, hogy megfőzöm, Gizi is biztatott rá, de minél többször elolvastam a receptet, annál erősebb lett bennem a gyanú, hogy ettem én már ilyet, de legalábbis ehhez nagyon hasonlót. Arra határozottan emlékeztem, hogy édesanyám ilyet nem főzött, így hát keresztanyámhoz fordultam tanácsért. Felhívtam, és kertelés nélkül rákérdeztem: szokott-e pityókagombóclevest főzni? Keresztanyám nevetett és visszakérdezett: "ugyanbiza honnét jutott ez eszedbe?" Aztán elmesélte, hogy biza régebb, amikor szilvásgombócot főzött, hozzá a leves mindig pityókagombócleves volt, mert az "úgy jár, mint a salátaleveshez a túrós puliszka". Röviden vázoltam, hogy egy internetes barátnőm - mert 80 éves keresztanyámnak hiába magyaráztam volna, hogy gasztroblogger - készített ilyet jó sok tejföllel, kolbásszal és petrezselyemzölddel, s hogy én is meg akarom főzni. Erre kategórikausan közölte: "mű nem úgy szoktuk!" Hát, hogy szoktuk? - kérdeztem, mire keresztanyám vágta a választ: "savanyó lére tárkonyosan!" Elmondta, tehetek bele nyugodtan kolbászt is, ha van, mert nem árt meg neki, de "az igazi" krumpligombócleves, kolbász nélkül készül abból a léből, amiben kifőtt a szilvásgombóc, jó sok tárkonnyal, kicsi fokhagymával, "murokkal, hogy ízt adjon neki", szalonnát pirítva rá, "savanyó lére". "Legalábbis mű, így szoktuk!" - szögezte le keresztanyám, aki még arra is emlékezett, milyen kicsi voltam, amikor ilyet ettem nála. Így hát Gizi, drága ezúttal úgy készítettem, ahogy "mű szoktuk", de a te változatod is sorra kerül közelebbről.

2016. január 17., vasárnap

Majoránnás borjúpörkölt

Említettem már, hogy igyekszem mindenhol, mindenkitől tanulni valamit - lényegében, ennek a tulajdonságomnak nagyon sokat köszönhetek az életben. Ha sütés-főzésről van szó, ez halmozottan így van.
A történet, ami a képen látható ételről szól, viszont nagyon régen kezdődött, még abban az időszakban, amikor pimaszul fiatal voltam, és hittem abban, hogy majd az én generációm fogja megváltani a világot. (Azóta ebből már rég kinőttem.) Nos, akkoriban úgy gondoltam, a sok nézetkülönbség a különféle nemzetek között azért van, mert nem ismerik egymás nyelvét, így botlottam bele az eszperántó nyelvbe, ami tulajdonképpen egy mesterséges nyelv. 

2016. január 16., szombat

Csöröge pálinkás baracklekvárral

Jó ideje kívánom a csörögét, ma végre jól laktam vele. Történt ugyanis, hogy a Kárpát-medencei Disznótoros Főzőversenyen - amelyen a lovagtársaimmal vettem részt és megnyertük a Vándorkupát - Konyári Sanyi barátom a disznótoros menühöz desszertként csörögét kínált pálinkás baracklekvárral. Isteni finom volt és egyszerűségében nagyszerű! Szerényen kóstolgattam is belőle, de csak nem tömhettem magamba a kóstolásra készített csörögét. Aztán néhány hétre rá, még mindig decemberben a Székely Konyha kiadójának jóvoltából Ildikó kolléganőmmel csörögét sütöttünk a karácsonyi vásáron. Ott megint csak kóstolgattam, ráadásul nem volt hozzá pálinkás baracklekvár. Aztán a minap rendezgettem a kamrában a polcon a maradék befőttjeimet, lekvárjaimat és találtam egy üveg baracklekvárt - tudni kell, hogy nálunk mindig ez fogy el leghamarabb. Nosza. eldöntöttem csörögét fogok sütni méghozzá pálinkás baracklekvárral, ahogyan Sanyi barátom készítette. S az a nap ma jött el, ugyanis előtte nem igazán volt rá időm.
Ja, s most épp készülök banyabálba, meghívott a Lorántffy Zsuzsanna Nőegylet. Mindig isteni bálokat szerveznek!

2016. január 12., kedd

Paradicsomkrémleves grízkockával

Az utóbbi időkben azon morfondírozgatok, hogyan lehetne a régi ízeket úgy megreformálni, hogy a jellegzetességük megmaradjon, mégis egy könnyebb, egészségesebb ételt nyerjünk. A grízkockás paradicsomlevessel alapvetően két gondom volt, hogy túl sok zsiradék kerül bele és rántásos. Ugyanis a nagyanyámféle változatban a levesben lévő zöldségeket zsiradékon megdinszteljük, liszttel megszórjuk - ami ugye már rántásnak tekinthető - aztán a grízkockát szintén valamilyen zsirdékon sütjük meg. Mivel nagyon szeretem ezt a levest, gondoltam, "megreformálom" oly módon, hogy kevesebb zsír kerüljön bele és ne legyen rántásos. Így hát a zöldségeket nem dinszteltem meg és nem szórtam meg liszttel, hanem egyszerűen csak puhára főztem, majd botmixerrel pürésítettem. A végeredmény egy kellemes krémleves lett, aminek kitűnő betétje a nagyanyámféle grízkocka.

2016. január 11., hétfő

Sült lazac parmezános csicsókával és párolt brokkolival

Még karácsony előtt vettem egy tasak fagyasztott lazacot azzal az elgondolással, hogy majd az ünnepre alakítok valamit belőle. Aztán amikor kibontottam a tasakot, láttam, hogy a négy szeletecske lazac sehogysem lesz elég öt személynek, így gondosan visszacsomagoltam és beraktam a fagyasztóba, hogy majd máskor megkészítem. Aztán a minap Gizi tett közzé az Erdélyi Ízőrzők facebook-csoportban egy lazacos receptet, ami igencsak megtetszett, mert egyszerűnek tűnt és tetszett a fűszerezése. Végül fűszerezésben kicsit eltértem a Gizi leírásától, hiszen a színes bors mellé tettem egy kis citromborsot is, mert halfélékhez ennél jobb nincs. Úgy gondoltam, hogy köretet is másat készítek, mivel a zöldségesnél épp volt csicsóka és brokkoli, így erre esett a választásom. Mindehhez még készítettem egy kis fokhagymás öntetet és kész is volt a vasárnapi ebédem. Jutott a fiaméknak is belőle, s még a Székely Konyha februári lapszámában is benne lesz.

2016. január 10., vasárnap

Káposztaléleves szárított vargányával

A téli disznótorok elmaradhatatlan fogása Székelyföldön a káposztaléleves, de gyakran készül soron kívül, azaz disznóvágástól függetlenül is. Elkészítési módozata mondhatni településenként , de akár családonként is változik, közös jellemző viszont, hogy rengeteg hús, kolbászhús, kevés zöldség és káposztalé van benne. A mi családunkban disznóvágások alkalmával kötelező módon belekerül az agy is, ha pedig soron kívül főzzük meg, akkor kötelező módon jár bele szárított vargánya. Mivel régen volt, amikor nálunk disznóvágás volt, ezért mostanában a "soron kívüli", azaz a szárított vargányás változat készül. Idén is már egyszer asztalra került ez a pompás, téli leves és minden bizonnyal még egy-két alkalommal elkészül. 

2016. január 9., szombat

Sólet

Édesanyám mesélte, hogy 1940-ben Marosborgóra telepítették őket, mivel sokgyermekes család voltak, és az akkori magyar kormány nagy támogatást adott azoknak, akik vállalták, hogy román vidékre költöznek. Édesanyámék nyolcan voltak testvérek, nagyapám pedig bevállalós volt, így hát bepakoltak egy marhavagonba és Borzontról Borgóra költöztek. Sokat mesélt az ottani életükről, de ennek itt és most nincs jelentősége, sokkal inkább van annak, hogy Borgón a szomszédjukban egy zsidó család lakott. Édesanyám elmesélte, hogy a szomszédjukban lakó "kedves zsidó néni" időnként meglepte őket jó nagy cserépfazék sólettel, ami szerinte "egy paszulyból készült nagyon finom étel volt, amiben árpakása is volt és hús is, de a hús nem disznóhús volt". Gyerekkoromban ahányszor szóba hozta, mindig kértem, főzzön nekünk is olyat, de mindig azzal hárított, füstölt libacomb jár bele, ilyet pedig nem árulnak a boltban. Aztán később olvasmányaimban is találkoztam a sólettel, megtudtam róla többek közt, hogy a zsidók többnyire ünnepre, a sabatra készítették. Gyergyószentmiklósi zsidó ismerősöm mesélte aztán már felnőtt koromban, hogy az ő nagymamája mindig a pénteki sütés után rakta be a nagy cserépfazekat a kemencébe, ahol aztán mgekészült az étel úgy, hogy szombaton még melegen vették ki onnan. 

2016. január 7., csütörtök

Mocskos tokány

Mivel még mindig tart a disznóvágások időszaka - legalábbis nálunk, Székelyföldön - jöjjön az az étel, ami elsőre készül el a frissen vágott disznóból. A végtelenül egyszerű mégis ízletes tokánynak több megnevezése ismert, ugyanis van, ahol mészárostokánynak hívják, van, ahol mocskos tokánynak nevezik, de lesipecsinek is szokták mondani. Mészárostokánynak vélhetőleg azért nevezik, mert ez az az étel, amivel a mészárost megkínálják a disznóvágás után, a mocskos tokány megnevezés magyarázata viszont az, hogy a tokapecsenyét - amiből készül - megmosás nélkül, ahogy a disznóból kivették, úgy aprítják fel, majd készítik el. A lesipecsi megnevezésre nem ismerek semmilyen magyarázatot, de ha valaki tud, akkor jó néven veszem, ha elmondja/leírja. De bárminek is nevezzék ezt az ízletes tokányt, fontos, hogy elkészüljön addig, amíg a mészáros befejezi a disznó feldarabolását, mert igencsak nagy szégyen a háziasszonyra nézve, ha a mészárosnak várnia kell az ételre. Ezért is szokták az asszonyok követelni, amint a disznót bontani kezdik a tokánynakvalót. A készítése is eltér vidékenként, családonként; például vannak, akik paprikával is megszórják újabban, de az eredeti mocskos tokányba nem járt paprika - legalábbis Erdélyben, biztosan nem. Eltérések mutatkoznak a mellé kínált köretekben is, vannak családok, akik a puliszkára esküsznek, máshol krumplipürét készítenek melléje, van, ahol rántott káposztával eszik, de olyan is akad, ahol egyszerűen friss kenyérrel és savanyúsággal.

2016. január 6., szerda

Aszaltszilvaleves

Az erdélyi szászok készítik ezt a levest többféle változatban ilyenkor tél közepén. Vagyis farsangban, amikor bőséggel van füstölt hús, akkor azzal készítik, böjtben pedig egyszerűen hús nélkül. Mindkét változata nagyon finom, most viszont a húsmentes változatot hoztam, mert úgy vélem a nagy ünnepi zabálások után jól jön egy kis könnyű leveske.

2016. január 4., hétfő

Újévi lencseleves

Mi mással köszönhetnék be az új évben, mint lencselevessel! Igaz, némelyek szerint a lencse csak akkor hoz szerencsét az új évben, ha mindjárt az éjféli koccintás után fogyasztják, de ez a leves annyira finom, hogy bármikor elkészíthető. Egyébként a lencsével úgy voltam, hogy az 1990-es évek elejéig azt hittem, ez egy olyan zöldség, ami csak a mesékben van, a mi vidékünkön ugyanis nem termesztik. Aztán 1990 után hirtelen megjelent az üzletek polcain csak éppen senki nem tudta, hogyan is kell elkészíteni. Ekkor azonban kiderült róla, hogy hajdanán biza termesztették nálunk is, csak valami okból kiment divatból. Ennek oka lehetett épp a háború és az azt követő éhínség is, édesanyám mesélte, hogy a háború idején, illetve közvetlen utána annyi lencsét ettek, hogy egy életre jól lakott vele, azóta sem kívánja. Így, mivel szakszerű tanácsot az elkészítését illetően édesanyámtól sem kaptam, kicsit utánaolvastam régi szakácskönyvekben és ez a változat tetszett meg leginkább nekem. De azóta készítettem már tárkonyosan és főzeléknek is, sőt salátát is akartam belőle készíteni a múlt év végén, de nem jött össze végül. Na, de ami késik, az nem múlik! 

Hozzávalók

A leveshez: 30 dkg lencse, 20 dkg füstölt kolbász, 1 kisfej hagyma, 1 sárgarépa, 1 petrezselyem, 1 szeletke zeller, 1 cikk fokhagyma, 1 babérlevél, 1 mokkáskanál szemes bors, 1 mokkáskanál köménymag, só, diónyi zsír. 
A rántáshoz: 1 evőkanál liszt, kevés zsír, késhegynyi pirospaprika. 

Elkészítése

1. A lencsét megpucoljuk és egy éjszakára beáztatjuk hideg vízben. 
2. A kolbászt karikára vágjuk és kevés zsíron megpirítjuk, amíg a paprikás levét kiengedi. 
3. Hozzáadjuk a lencsét, feltöltjük hideg vízzel és felforraljuk. 
4. Ha felforrt a leves, ízlés szerint sózzuk, hozzáadjuk a babérlevelet és teatojásba zárva a szemesborsot meg a köménymagot. 
5. Amíg a leves fő, megpucoljuk a gyökérzöldségeket, kockára vágjuk, kevés zsíron megdinszteljük, majd a fövő ételhez adjuk a zúzott fokhagymával együtt. 
6. Ha minden puhára főtt, vékony, paprikás rántással berántjuk a levest. 

Jó tudni! 

• Ha nincs teatojás, egy kis gézdarabba kötve főzzük a levesbe a szemesborsot és a köménymagot.

Jó étvágyat!